Dupla Tizenöt
Egymás utáni két évben lezárva lenni március 15-én egy vírus miatt nem járványkezelés, hanem lúzerség. Ha hétegészvalahány milliárd ember nem képes legyőzni egy vírust, ami teljes országok működését fenyegeti, több mint egy év alatt, akkor gáz van.
Az Emberiséggel;
a tudomány állásával, de méginkább a tudósokkal, akik emberéletek terhe alatt sem tudtak feltalálni semmi újat (legalábbis tudtommal1)
társadalmi munkamegosztással és emberek közötti kooperációval, gazdaságokkal, ha még néhány milliárd fiolácskát se tudunk hónapok alatt legyártani és kiszállítani
szakértőkkel, gumifejekkel, médiával, akik addig beszélnek össze-vissza, amíg agyizomláza lesz az embernek, ha megpróbálja megérteni a lényeget
államokkal, amik mintha még az időt is lassítanák
az emberek általános beletörődésével és félrenézésével, amiért mindenáron másodlagos fontosságú vitákat akarnak folytatni egymással a problémákkal való szembenézés és megoldáskeresés helyett
Kit érdekel, ha Orbánék kifizetőhelynek használják a túlárazott és EU-ban nem engedélyezett kínai vakcinák beszállítását? Vagy hogy elbénáztak egy nagyobb oltási akciót? Kit érdekel, ha a kvantumszámítógépről, húrakármikről, machine learning blockchain CRISPR-ekről halandzsázó emberi faj képtelen nagyon hamar megbírkózni egy vírussal?
Lezárások mértékéről szóló vita dettó önfigyelemelterelés. Persze hogy könnyebb azzal foglalkozni, kin mennyire van maszk, hova ment, miért van nyitva, távolságot hogyan tartja vagy miért házmesterkedik a fosós fasisztája, és miért vagy miért nem szigorítanak már megint, mint azzal, hogy komplett társadalmak állnak vesztésre. Sőt, nemcsak vesztésre, hanem sehogy.
Na mindegy.
Karikóék módszerének publikálásakor George W. Bush volt az amerikai elnök, iwiw-et használtunk, és még nem volt okostelefon.