Ettől parább most minden. Minden IS!
Például nem értem, az utóbbi években miért felejtett el részlegesen magyarul körülöttem mindenki (mindenki IS!). Azt mondják, ettől nagyobb, ettől kisebb, attól szebb, ettől hülyébb - mikor az iskolában azt tanulták, ennél, annál, esetleg emennél, amannál.
Mégis néhány hónap leforgása alatt mindenki átállt a másik oldalra. Észrevették? Mindenki IS átállt!
Válsághelyzet alatt különösen érdekes, milyen frázisok terjednek, azt gondolom. Romlanak a számok, második hullám küszöbén állunk, szigorúbb intézkedésekre van szükség, és társaik. Számok persze nem tudnak romlani vagy javulni, csak vannak; hullámnak nincs küszöbe, de ha lenne, hol van például a kilincse; ki a szarnak hiányzik, hogy intézkedjenek körülötte, aztán meg itt csodálkoznak, hogy rendészeti kérdést csinálunk egy betegségből.
A legérdekesebb, amikor azt mondják, semmi sem lesz már ugyanolyan. Mert mi változna? Kéne egyáltalán bárminek változnia? És mégis minek?
Mire gondolnak, amikor továbbmondják ezeket? Semmire is?